Erődített rotunda
2003-ban leltük fel a templomkertben a 11. században épült, lakótoronnyal erődített körtemplom ( rotunda ) alapjait, amelyet a 13. században nyugati irányban hosszhajóval bővítették. A Szent Márton püspök patrocíniumára szentelt anyaegyház erődtornyával és az 1786-ig befogadó temetőjével a környék legkiemelkedőbb dombján épült. Lakótornyából észak-kelet és észak-nyugat irányában a Rába völgyére, délre és nyugatra a hegyháti utakra, északra a kőszegi és stájer hegyekig lehetett látni.
A 11. századi erődített rotunda – mai ismereteink szerint – páratlan építmény hazánkban. ( A kisnánai vár rotundája az erőd része. ) Európában hasonlót Prágában és Tynecben ( Krakkó mellett ) ismerünk. Egyedi jellegzetessége még a keleti falszakaszba mélyített, ívelt fülkeoltár. Továbbá a rotunda északi oldalán épült lakótoronyba nyíló kőküszöbös kapu, és a torony keletre nyíló külső kapuja. Látható a 13. századi átépítéskor készült oltár alapja, a 11. századi és a 13. századi téglapadozat maradványai.
A torony aljában talált 11. századi sír és az oltár előtt földbe mélyített sír ( 13-16. századig ), a Nádasdy nemzetség temetkezési helyei. A lelet feltárójának, P. Hajmási Erika régészasszonynak véleménye szerint a Nádasdyak legkorábbi kiserődje és nemzetiségi temploma volt az erődített rotunda, a Szent Márton plébániatemplom. 1376-ban van írásos említése. Ebben az oklevélben a templomtól délre ( Föjszeg ) négy nemesi kúria is szerepel.
A templomot 1600-ban romos állapotából újjáépítik az akkor lutheránus Nádasdyak és Balázs nevű prédikátort szerződtetnek. Ez az első írásos említése az evangélikus vallásnak Nádasdon. 1683-tól licentiatust bíz meg a győri megyéspüspök Smodis Mihály személyében, aki 1698-ban is ellátja a plébánost helyettesítő feladatát. A licentiátus sajátos magyar intézmény volt a török hódoltság idején, amikor a paphiány miatt írni-olvasni tudó civil férfiakat bízott meg a püspök a vallásos élet fenntartásával egy-egy plébánián. Felhatalmazásuk volt arra, hogy vasárnap és ünnepeken összegyűjtsék a lakosságot a templomban, ahol igeliturgiát végeztek, eltemették a halottakat, a falu ügyes-bajos dolgait intézték, de szentségeket nem szolgáltattak ki. Ezeket az időnként megjelenő papok végezték (leginkább ferences barátok). 1706-ban ismét evangélikus tanítót, Csákány Pált ismerünk a négy faluból álló „lutheránus eklézsiá”-ban. 1725-tôl 1732-ig Áts Ferenc a lelkész.
1732-ben Battyhány Lajos gróf, Vas megye főispánja végrehajtja VI. Károly császár – Magyarországon III. Károly király – rendeletét ( Carolina Resolutio ), amely szerint vissza kell adni az egyházi ingatlanokat eredeti tulajdonosának. Így kapja vissza a róm. kat. plébánia is templomát és plébániaházát. Kereszturi János plébános kezdi írni az anyakönyveket 1732. decemberében. Attól kezdve folyamatosan az összes anyakönyv megvan a plébánián. Ezek őrzik az evangélikusok és reformátusok keresztelését, házasságkötését, temetését is, feltüntetve és megtartva felekezeti hovatartozásukat 1783-ig, amikor a nádasdi evangélikusok közössége a körmendi gyülekezet fíliája lett. (34 család).
1949. október 1-étől a nádasdi evangélikus gyülekezet elnyeri önállóságát, 585 taggal, Mátis István lelkész vezetésével. Jelenlegi gyülekezeti taglétszámuk 240-250 fő. A gyülekezet háza a Kossuth L. u. 66-ban van, amely egy családi házból és gazdasági épületből átalakítva magába foglalja az istentiszteleti termet és lelkészi lakást, valamint az 1983-ban épített harangtornyot, két haranggal. Az oltár retábuluma szép magyaros fafaragvány, amely Jézus Krisztus képét keretezi (Munkácsy: „Krisztus Pilátus előtt” festményéről részlet másolat.), valamint a négy evangélista szimbólumát.