Mit tehet a polgár, amikor úgy érzi, a háza előtti útszakasz helyzete már tűrhetetlen, autója futóműve alig bírja már és úgy érzi, az önkormányzattól sem igen várhat a közeljövőben segítséget?

Mit tehet a polgár, aki az elmúlt években jól kiismerte a média világát és tudja mire „harap” , mi az, aminek hírértéke van? Az ötlet egyszerűen zseniális volt, akárki találta ki: ültessünk a kátyúkba virágot, majd hívjuk meg a megyei lapot, országos médiákat, hogy helyzetünkre így hívjuk fel a figyelmet! Az érdekérvényesítő szándék ilyen formája látványos és általában nem is marad hatás nélkül. Hasonlóképp számíthat, hogy a témával foglalkozó képviselő-testületi ülésen az érintett utcák lakói nagyobb számban megjelennek és hallatják hangjukat. Ez a demokrácia egyik működő formája és nagyon jó, hogy erre van mód, élni is kell vele.

Mit tehet a polgármester és mit tehetnek a megválasztott képviselők abban a helyzetben, amikor jól látják az érintett, és még másik utak, járdák állapotát és tudják, helyi forrásból a jó, véglegesnek számító megoldás lehetetlen? Mit tehetnek, Amikor nem igen tudják, melyik ujjukat harapják, hiszen annyi minden tennivaló lenne? Ráadásul helyzetüket erősen befolyásolják a megjelenő pályázatok, hiszen önerőből nem megy.

Hogy a testületi ülésen kialakult megoldás nem a legjobb, az biztos. A kátyúzás és egyéb kiegészítő műszaki megoldások nem véglegesek, ezt jól érzékelhettük az elmúlt években. Valamit talán mégis jelent addig, amíg további lehetőségek nem nyílnak. Ráadásul itt a következő konfliktushelyzet az utcák érdekei közt, hiszen napirenden az elkerülő út tervei. A Petőfi utcaiak sok-sok éve szenvednek a házuk előtt néhány méterrel elzúgó óriási forgalomtól és az elkerülő út terveinek jelenlegi állapotában a Táncsics utcaiak féltik joggal nyugalmukat. Jó megoldás természetesen lenne: rengeteg pénzért. Ennek hiányában azonban marad a rossz és a kevésbé rossz közti választás és a megértés, egymás érdekeinek, helyzetének tiszteletben tartása és a belátás. Ez is a demokrácia.

-ML-