Egyszer azt álmodtam, hogy nem lesz karácsony.

Anya reggel felkeltett és véget ért az álmom. Siettem az iskolába, hogy elmeséljem, milyen furcsa dolgot álmodtam.

Szünetben a lányokkal az álmainkról beszélgettünk, de a többieké különbözött az enyémtől.

Délután hazamentem, tanultam, játszottam, így hamar este lett. Itt volt a fürdés, lefekvés ideje. Újra eljött a furcsa álmom, hogy van egy varázsló, aki egyedül élt egy kis házban az erdő mélyén. Magányos volt, ezért nem szerette az ünnepeket, így a karácsonyt sem. Gondolta, hogy világszerte elvarázsolja a karácsonyt. Ha ő boldogtalan az ünnepen, mások se legyenek boldogok. Elfogyott a varázspora, amivel eltörölhette volna a karácsonyt. Ezért felkereste kedves és boldog testvérét, hogy kérjen tőle csodaport. Meg is találta a jó testvért.

-Minek kell az neked? – kérdezte tőle a testvére.

-Hogy eltűntethessem a karácsonyt, hogy mások se örüljenek!

-Nem adok, mert gonosz vagy! Ilyent nem tehetsz!

Ekkor azt gondolta a szeretet nélküli varázsló, hogy ellopja majd a varázsport, amikor nem lesz otthon a testvére.

Másnap így is tett. Csakhogy látta a fán ülő manó, hogy mit tett. Amikor hazaért a kedves varázsló, azt mondta neki a manó:

-Járt itt a gonosz testvéred és ellopta a csodaport.

-Meg kell állítani, hogy a karácsony el ne tűnjön!

Sajnos már elkéstek, ezért gyorsan Csillámtündérhez siettek, hogy állítsa meg a gonosz varázslatot. Sikerrel is jártak, örültek neki nagyon.

Aztán egyszer csak felébredtem a nyomasztó álomból. Kimentem a konyhába, ott volt anya.

Kedvesen mondta:

-Jó reggelt! Ma van karácsony!

Boldog voltam, hogy az eltűnt karácsony csak egy rossz álom volt!

Németh Diána 4. o.