Az effajta csodákat nem olyan sokan veszik észre, mint gondolnánk. Van, aki ilyeneket még csak nem is érzékel, pedig megtapasztalhatnák a benne rejlő szépséget, ha hagynák magunkat elsodorni általuk. Amit most leírok, az az élmény egész estés fülig vigyort rakott a képemre.

Még a napos-langyos, fényes őszben történt ez a szívderítő esemény, úgyhogy a fagyos időkben melengetésként hathat mindazoknak, akiknek szaporább szívverést okoznak az ilyen dolgok.

A középiskolai barátnőm már évekkel ezelőtt azt mondta, hogy ő már alig várja, hogy unokázhasson. Mondtam neki, te meg vagy őrülve, nem voltunk még 40 évesek sem akkor. Hol van az még, hogy én erre gondolni is akarjak?

Kopogó dió, sárgába öltözködő fák, mégis nyoma sincs a tipikus ősznek. A napos meleg szeptember kárpótolt minket a szűkös nyárért. Odakinn sertepertélek, pedig a házban is lenne dolgom. Az udvarra áthallatszó zenét, nem kíséri férfi-szólista, ahogy szokta, egyszerűen csak szól. Aztán hallom, nem indul a fűnyíró, nem vág a sövény-nyíró, nem jön össze semmi, túl ritka a fa, minden rossz, semmi nem sikerül. Asszonyka hiába simulékony, a nap már elromlott.

Mígnem egyszer csak, begördül a kocsifelhajtóra egy autó, és varázsütésre becézgető szavakra cserélődnek a szitkok. A dolgos kezek tulajdonosai nagymamivá és nagypapivá változnak, mert csöpp lányka szalad feléjük. Ennek a mesebeli és cseppet sem szirupos igazi hangulatváltásnak, ha nem vagyok fültanúja az aznapi keserveket hallva, valahogy nem is hittem volna el.

Tudom, hogy a szülők nem egyformán szülők, a nagyszülők sem egyformán nagyszülők. A szüleimnél megszoktam a túláradó rajongással teli önfeláldozó, végtelen odaadó attitűdöt. Eleinte azt hittem, hogy ez a sosem fogyó figyelemmel gondoskodás csakis az ő sajátjuk, de jó tudni, hogy nem csak ők „vesztik el a józan eszüket”, ha az unokáikról van szó. Az apukám 3. könyve szólhatna arról, hogyan kell igazi nagyszülőnek lenni. Sokaknak fogalma sincs róla!

Milyen lehet a lelke annak, akinek a karácsony az éves kötelező, „letudom az unokámat egy bankjeggyel” című feladattal párosul? Szegény! Vagy ha több unokája van, és szakadéknyi különbséget tesz köztük? Koldusszegény!

A csodák nap, mint nap elérhetnek bennünket. A karácsony csodáját hagyjuk meg a megváltó születésnapjának, ne mocskoljuk be kényszeredett dolgokkal, attól nemesebb ünnep!

Szóval kedves barátnőm, oké, én is részese akarok lenni, na nem most rögtön, de egyszer mindenféleképpen ennek a csodának, hogy semmi nem számit, csak ők! De itt jelzem, türelmes vagyok, csak hogy az érintettek nehogy félreértésbe essenek J

-HAM-