Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, élt egyszer egy pici leány.

Ez a lányka mindig nagyon boldog volt, csak egy szomorította el: ritkán láthatta a távolban élő nagyszüleit.

December vége felé járt az idő, gyermekek hada várta türelmetlenül a Szent karácsonyt.

Ekkor szülei megkérdezték Nórit, hogy mit szeretne karácsonyra kapni, és ő így felelt:

- Nagyon örülnék egy babának és sok könyvnek. De a legjobban arra vágyom, hogy láthassam a nagyszüleimet.

Törték a fejüket Nórika szülei, hogyan is mondják meg kislányuknak, hogy a nagyszüleit még hosszú hónapokon át nem láthatja. Nem akarták elszomorítani, csak ennyit válaszoltak:

- Norcsika! Biztosan hoz majd a Jézuska neked egy szép babát, és nagy örömmel hagyja majd a fa alatt a könyveket. Talán még mást is.

A kislány másnap az udvaron a frissen hullott hóban hóangyalt rajzolt és kérte, hogy teljesítse kívánságát.

Amint kimondta, az angyalka életre kelt. A kislány megszeppent, de azért elmondta neki kívánságát. Azzal a tündér varázspálcájának suhintásával a nagyszüleinél termettek.

Boldogan tölthették el a karácsonyt. Így segített hóangyal Nórikának boldoggá tenni az ünnepet. Ez volt a legszebb ajándék, amit kaphatott!

Pálmai Levente